Kezdőlap    Cikkek, fordítások

Apokromátok éjszakája

Az utóbbi idők nagy slágerei a kínai gyártású ED apok. Ha meggondoljuk ez nem is csoda, hiszen akárcsak néhány évvel ezelőtt is szinte megfizethetetlenek voltak a hasonló, ED üveganyagot tartalmazó távcsövek. Akármennyire neves cégek forgalmazták azokat a távcsöveket, optikailag nem voltak annyira jók-legalábbis azok, amelyeket én láttam. Anélkül, hogy nevesítenénk egy 102/660-as Japán ED gyártóját, meg kell jegyezni hogy az vizuálisan és sacc/kb. alapon a diffrakcióhatároltságot sem érte el. Jócskán fél millió forint feletti áron...

Van ugyan bennem némi ellenérzés a kínai tömegtermeléssel szemben, de azt el kell ismerni, hogy csak ez tette lehetővé hogy a kispénzű amatőrök is jó minőségű távcsövekhez jussanak. Ami a tömeggyártás ellen szól az a meglehetősen nagy minőségi szórás az egyes darabok közt. Ha látatlanban vásárolunk, lehet hogy éppen csak diffrakcióhatároltat kapunk, de - ritkábban - az is megeshet, hogy a prémium-kategóriából sikeredik műszert kapnunk. Már régóta furdalt a kíváncsiság, hol tart a kínai ipar távcső ügyben. Tudtam, a legnépszerűbb modell mostanában a 80/600-as ED, ezért kölcsönkértem egyet Leventétől és kipróbáltam mit is mutat az égi látnivalókból. Kemény ellenfeléül egy TeleVue 85/600-as SD apot választottam. Lássuk hát mire jutottunk egymással.

December 11/12-én végre derült, nyugodt ég feketéllett Albertirsa felett. Még a horizont közelében is csillagok fodrozódtak, zenit környékén pedig egészen kiváló-6 alatti-határmagnitúdó -átlátszóság fogadott amikor az EQ 3-as mechanikámat kitelepítettem a kert egyik védett szegletébe. A két távcsövet a képen látható módon szereltem egymásra. Amit érdekességképp meg kell jegyeznem, az hogy a 80 mm-es kínai apo lencse egy jóval nagyobb tubusban kapott helyet, ezért a valójában valamivel nagyobb lencseátmérőjű TeleVue /a továbbiakban TV/ úgy festett a kínai barátja hátán, mintha annak a vezetőtávcsöve lenne. Gyorsan ejtsünk pár szót a küllemről. Amint látható, noha a Sky-Watcher /a továbbiakban SW/ többszörösen olcsóbb mint a TV 85-ös, nem kell szégyenkeznie a külseje miatt. A fókuszírózó gombja például gyanúsan emlékeztet a másikéra, nyílván az lehetett a "példaképe". A különbség csak akkor szembetűnő ha a két gombot egymás mellé tesszük. Noha az átmérő ugyanaz, a vastagság már nem és valószínűleg az anyaguk sem mert a TV-é jóval nehezebb.

A SW tubusa elég könnyű de megfelelően erős. A fókuszírózó kimondottan jó. Amiben a TV előtt jár, az az, hogy nem tud kihúzódni még akkor sem a ha a képen látható módon megterheljük zenittükörrel és okulárral. A TV-é bizony zenit közeli állásban kijjebb csúszik ha nincs valamennyire meghúzva a szabályozó csavar gombja Ezzel együtt a TV kihuzata az eddig valaha is látott legfinomabb csúszású, pedig egy jó pár távcső megfordult már a kezeim közt. A SW kihuzata is elsőrangú mellesleg.

A TeleVue 85-ös SD Apo EQ 3 mechanikán

Még mielőtt rátérnék az ég alatti tapasztalatokra, a teszteléshez használt okulárokat sorolom fel.
Nagy látómezőkhöz: Takahashi 30 mm-es LE - Nagler 13 mm T6
Közepes nagyításokhoz: 8 mm TeleVue Plössl
Nagy nagyításokhoz: 16 mm-es Zeiss H és 18 mm-es University Optics HD ortho + TeleVue Powermate 5x ill.5 mm-es Takahashi LE.
Azért írom le az oklik márkáját mert köztudomású, hogy minden gyártó a saját márkáihoz készíti a kiegészítőket. Tehát egy TeleVue távcsőben fog a legjobban "viselkedni" egy TV Nagler és így tovább. Ezért az objektív megfigyeléseknél mindkét távcső számára semleges márkákat használtam.

Ég alatti tapasztalatok

Először is nappal állítottam hadrendbe a két távcsövet. Nagyon fontos volt az, hogy egyszerre legyenek használhatók vagyis ezért döntöttem a fiahordó felszerelés mellett. Így nem kellett azzal bajlódnom hogy egy-egy objektum után a másik távcsövet kellett felszerelnem. Ennek előnyeire csak később jöttem rá, amikor az egyik műszerből a másikba nézés lerövidült ideje miatt olyan képalkotásbeli különbségeket is észrevettem amelyek egyébként nem biztos hogy feltűntek volna. Egy távoli villanyoszlop volt az első célpontom, annak is porcelán szigetelője, melyen a bágyadt téli napfény megcsillant. És ezen láttam életem egyik legszebb diffrakciós képét. Tudtam, persze, hogy a fény elhajlás szempontjából mindegy hogy a csillagot vagy egyéb fényt nézek de a gyakorlatban azért más volt látni. Mintha egy Vega fényességű csillagot néztem volna. Csak persze nem úszott ki lépten -nyomon a látómezőből. Az első benyomásom az volt a két távcsőről 33.ill. 120x-os nagyítások mellett, hogy a SW egy leheletnyit kevésbé színez viszont képélesség tekintetében jelentős különbség van a TV javára. Persze a messzemenő következtetéseket meghagytam az éjszakai nézelődésre.

Első éjjeli célpontom a fenyők közt bujkáló Hold volt. 33 x-os nagyítással az SW elég szép képet adott. Az árnyékok feketék voltak, a kráterek élesek. 120x-osnál finomabb részek is feltűntek pl. a Plato- ikrek. A légkör közepesnek tűnt. Ugyanezekkel a nagyításokkal szemlélve a TV valamivel szebb képet adott. Érezhetően nagyobb volt az élességtartománya ami a jobb hullámfronthibának tudható be. A levegő is nyugodtabbnak látszott. Színezést egyik műszernél sem láttam a Hold peremén vagy magán a korongon. Ezek után kíváncsi voltam a diffrakciós képre és egy fényes, fehér csillagon a Procyon-on próbálkoztam. Fókuszban egyik távcsőnél sem vehető észre színi hiba, legfeljebb ha nagyon odanézünk a TV-nél látszott valami egészen kicsi és halvány halo. A Star Testing c. könyv ábrái alapján a TV hullámfronthibáját nem tudtam meghatározni mivel egészen - egészen kicsi különbség van - ha van-a diffrakciós képnél. Bőven lambda/10 alatti.

A SW esetén már viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen az eltérés jól észrevehető. Fókuszon belül éles külső és belső diffrakciós-gyűrűk, azon kívül viszont öszemosodottak. Kb. lambda 4-5 közötti lehet a hullámfronthiba, ami azért még mindig elég jó és ne feledjük hogy mindehhez csaknem tökéletes színhűség párosul. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Azt, hogy a kevésbé pontos optikai felületű műszer kicsit érzékenyebb a légkör nyugtalanságaira és az élesség tartománya is szűkebb keretek közt mozog. Ennek csak a nagyon kiélezett megfigyelési körülmények közt lehet jelentősége. Például a bolygók finom részleteinél vagy a halvány csillagok megfigyelésénél. Százalékban kifejezve a különbség 10% alatti. Nem túl jelentős. A Holdon kicsit pengébb volt a kép, kicsit élesebbek a kráterek.

Mély-egeknél nem vehető észre különbség. Az Orion-köd mindkét műszerrel nézve szép volt. A látómező-korrigáltság ismét mutatott némi különbséget a TV javára. HD ortho okulárral nézve a TV-ben csaknem a teljes látómezőn pontszerűek a csillagok, míg a SW-ben a látómező egyharmadán már kissé elhúzott ugyanaz az okulár.

Összegzés

A két távcső minden téren jobb minőséget képvisel mint nem is olyan régen a drága márkák legtöbbje. A kínai távcső jó minőségű, de azért elmarad a jóval drágább TeleVue mellett. (Bár azért kíváncsi lennék egy jobban eltalált Sky-Watcher mennyire szorongatná azt meg.) A színezés terén kis különbséggel a Sky-Watcher nyert, de nem ez a döntő egy refraktor minőségénél. Egy bizonyos határon belül csak esztétikai vonzata van a dolognak. Ami lényeges, hogy igazán minőségi munkára - beleértve a fényképezést is - ma már jóval könnyebb hozzájutni jó távcsőhöz, elfogadható áron, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt is.

A rövid teszt elolvasása után szeretném megjegyezni, hogy a kölcsönadott SkyWatcher 80ED nem választott példány, tehát valószínűleg jól reprezentálja egy átlagos darab minőségét. Ezen túlmenően ne feledjük: TeleVue 85 magyarországi ára újonnan bőven félmillió forint feletti, míg kínai társát kevesebb, mint százezer forintért megkaphatjuk - Szarka Levente)

Lőrincz Imre