Nem is hinnéd mi mindent figyelhetsz meg ma az égbolton!

Az idei téli időszak meglepően sok derült estével, éjszakával "kényeztette el" a csillagos égbolt szerelmeseit. Érdemes tehát jól felöltözni, kimenni az ég alá és egy kicsit elmerülni az égbolt szépségeiben.

Vénusz és Mars

Napnyugta után a nyugati égboltra tekintve egy fényes "csillagot" vehetünk észre: ez nem más mint az Esthajnalcsillag vagy más néven a Vénusz bolygó. Már kisebb távcsövekkel is megfigyelhetjük, hogy a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat. Sajnos, más részletet meglehetősen nehéz észrevenni rajta, még nagyobb műszerekkel is.  A Vénusztól "balra fel" egy apró vöröses csillagot találunk, mely nem más mint a Mars bolygó. Látszó mérete meglehetősen apró, így túl sok részletet nem mutat meg magából.

Közeleg a Jupiter bolygó legjobb láthatósága

A Jupiter kínálja a legtöbb látványosságot a bolygók közül a türelmes megfigyelőknek. Binokuláris távcsövekben négy leg- nagyobb holdja - Io, Europa, Ganymedes, Callisto) jól megfigyelhető. Korongján már kisebb távcsövekkel is felhősávokat  különböz- tethetünk meg, 8-10 cm-es távcsövekkel már a Nagy Vörös Foltot is megpillanthatjuk, bár vizuálisan kevéssé vörös, inkább sápatag. Az alábbi oldalon láthatjuk, mikor fordul felénk ez a képződmény.

A Jupiter napnyugta után a keleti látóhatár felett figyelhető meg, mint fényes csillag. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan találjuk meg, érdemes a Stellarium nevű planetárium programmal beállítani az esti égboltot és az alapján megkeresni.

C/2014 Q2 Lovejoy üstökös

Az este látványosságai nem értek még itt véget. Mostanában kevesebb figyelmet kap a januári éjszakák "sztárja" a C/2014 Q2 Lovejoy üstökös. Még mindig meglehetősen fényes (5 magnitudós) így sötét, holdmentes éjszakákon szabad szemmel is megfigyelhető. Egy binokuláris távcső nagyban megkönnyíti a beállítását.

Keresőtérképet itt találhatunk az üstököshöz.

Orion-köd

Az Orion-köd (M42-43) nemcsak a téli, de az éjszakai égbolt egyik kiemelkedően szép objektuma. Felfedezése az 1610-es évekre nyúlik vissza, az ezt követő évszázadokban számos csillagász vizsgálta. Az Orion-köd egy hatalmas kiterjedésű csillagközi gáz- és porfelhő, melyben a mai nap is csillagkeletkezési folyamatok zajlanak - nem véletlenül a Hubble Űrtávcső (HST) kedvelt célpontja. 

Szabad szemmel még némi fényszennyezés mellett is felsejlik, mint az Orion-öv alatti kis bolyhos csillag. Fényesebbik része, az M 42, már 8-10 cm-es kistávcsövekben is "bajuszra" emlékeztető alakot ölt. Társa, az M 43 szerényebb méretű képződmény, közöttük sötét porköd húzódik. 10 cm-es távcsövekben sötét ég alatt ilyen fajta látvány tárul elénk (rajz: Sánta Gábor). Viszonylag fényes, így jól bírja a nagyítást: különösen városi égen érdemes 100x-nál is nagyobb nagyítást használni, ezáltal az objektum jobban "kiugrik" a szórt háttérfényekből. Megfigyelését a különböző mély-ég szűrők is segítik.

Noha városból is meglehetősen könnyen megfigyelhető, igazi pompáját sötét égen fedi fel. Hosszú expozíciós idejű felvételeken szabad szemmel meg nem figyelhető részeit is megörökíthetjük, nem véletlenül az asztrofotósok egyik legnépszerűbb objektuma. Teljes kiterjedése fotókon kb 1x1°, azaz a telihold területénél 4x nagyobb méretű.